Tissot Powermatic 80 PRX Carbon

Gondoltam, hogy a hosszú bevezető helyett, inkább a lényeggel kezdem, szerintem ez a jelenleg kapható legolcsóbb svájci carbon-fiber tokos automata óra.

Van, akinek nyilván ennyi is elég ahhoz, hogy hangulatba jöjjön, akinek nem, annak ajánlom a lenti pár sornyi szösszenetet, a tapasztalataimból, amik felbugyognak bennem, azzal kapcsolatban, hogy nálam járt az óra forgatáson.

A PRX zsáner az, ami hamisítatlanul hozza a 70-es évek hangulatát, amikor ez a lapított hordóforma zsáner született, mégsem teljesen az eredeti Seastart hoztál vissza, a tapisserie mintázattal megbolondított darabok nekem például sokkal jobban tetszettek, ezért is örülök neki, hogy bár nem is a számlapon, de a szíjon ez a minta visszatér ennél a modellnél is.

Kár is lett volna itt másmilyen számlapban gondolkodni, nagyon adja magát a dolog, hogy ez a szénszálas megoldás folytatódjon a számlapon is, ami az olvashatóságnak kétségtelenül nem tesz jót, viszont a hangulatának pedig nagyon is.

Úgy gondolom, hogy a minimalista indexeket nagyon jól kiegészíti ez a textúra, a tokját pedig élvezetes fogdosni, legalábbis, én mindig ezt teszem, amikor egy szénszálas tokos, vagy lünettás óra jár nálam.

Sokan egyszerűen csak leműanyagozzák, amiben részigazság van, mert a gyártási folyamat során használnak epoxit, amit elkezdenek kipréselni belőle, és végül az epoxi gyantatartalma 20-30% körülire esik, ami nyilán ahhoz elegedhetetlen, hogy az egyébként foszló szénszálakat egyben tartsa, így lesz az elkészül anyag hihetetlenül rugalmas, mégis ellenálló és nagy teherbírású.

A szerkezetével kapcsolatban láttam kavarodást, ez lehet, hogy régi információk alapján van, vagy csak valaki egyszer rosszul tette fel valahová, és mindenki azt másolja. De ugye Powermatic 80 van benne, ami C07.811-es szerkezetet jelent, de láttam ezt C07.121-ként is, ami ráadásul nem is a műanyag gátkerekes és villás verzió, de ha megnézzük a szerkezet képeket, akkor látszik benne a szilicium rugóháza, tehát biztosan a szerkezet alsó kategóriájáról beszélünk, hanem pont, hogy ez a szerkezetcsaládon belüli highend.

Ami mellett még nem lehet elmenni, az természetesen az ár kérdés, kommentekben úgyis megkaptam már, hogy mennyire drága (amit egyébként nagyon könnyű mindenre rámondani) de meggyőződésem szerint ez a legolcsóbb svájci carbon-fiber tokos óra jelenleg a piacon, és a nem svájciak közül is az olcsóbbak között van, például tavaly forgattam a Casio GCW-B5000UN-1 essel, és értem, hogy annak a szíja is ebből a csodás szénszálas anyagból készült, de mégis egy 800.000 forint feletti árcímkével érkezik.

Szóval, a hazai hivatalo 459.900 forintos ár még a svájciak közül is szerintem jónak számít, a következő versenyző 530.000-ért, míg a cégcsoporton belüli Mido Oceanstar 890.000 forintért adja a saját carbon óráját, nem versenyeztetve most a korábbi Sideral kiadásokat.