Tudnak ezek a norvégok is!
Elsőre talán meglepő lehet, ha azt mondom, hogy létezik norvég óragyártás. A skandinávokról nem ez az elsődleges asszociációnk, szerintem, sokkal inkább az északi fény, a black metal, a fjordok, a kézilabda meg persze a Neutrogéna reklámból ismert norvég halászok keze, ami hihetetlenül puha…
Ezért is lepődtem meg, amikor az Inhorgenta kiállítói listáját böngészgetve belefutottam a Radium Intstruments Norge névbe, akik rendkívüli tartósságot és jól olvashatóságot igértek, ami már elsőre is igéretesnek hangzott, és bár a mellékelt ábrájukon látható field watchot igérő ketyegő tokja sok izgalmassal nem kecsegetett, a számlapja annál inkább, ezért gondoltam, hogy mindeképpen meglátogatom őket. És milyen jól tettem!
A standjukon egy jól hangulatú társasággal sikerült találkoznom, akik lelkesek és jófejek voltak, készségesen mutogatták a legújabb kreálmányaikat, és beszélgethettem az alapítóval Thomas Mallinggal a márka koncepciójáról és a céljaikról.
Közben pedig belebújtam a legújabb fejlesztésű cuffbusternek tűnő formájú órájukba, aminek igazából hivatalos neve még nincs, csak egy prototípus, amit az is mutat, hogy online semmilyen formában nem tudjátok jelenleg fellelni, a tervezők pedig mutogatták nekem hogy milyen más meglévő modelljeik számlapját építették az új tokba, ezért lehetett rajtam az egyik Kommando, illetve az ICON egy-egy variánsa is.
Ami vicces, hogy magát a márkát a rajongói a skandináv Paneriaként szokták becézni, ami mindeképpen találó, hasonló utilitárius, minimalista, nagydarab, robosztus, katonai hangulatú órák kerülnek ki a kezeik közül, és még a számlapjaik hangulatában is van hasonlóság, bár direkt inspirációról, netán homageokról nem beszélhetünk, viszont saját ötletekről, saját tok gyártásról, aminek minden részletét nem volt pofám egyébként lefotózni.
Főleg, hogy csak prototípus, így nem végleges és kitudja ilyen lesz majd a végeredmény, de alulról teljesen más, inkább egy repülőgép kecsességére emlékeztet a konstrukció és csak felül áll ennyire ki, alatta ívelt, lekeskenyített, tehát meglepően kényelmes viselet.
Szóval, igen, tudnak ezek a norvégok, ha akarnak. És láthatóan nagyon is, ezt tükrözi az is, hogy norvégiában gyártott aluminiumot, és rádiumot használnak az óráik építéséhez, saját maguk készítik a tokokat, és a számlapokat is, de a szerkezeteik természetesen nem sajátok. Selita SW-200-akat láttam a legtöbb modellükben. Ami még tovább növeli az amúgy sem alacsony árat, így a legtöbb modell nagyjából 1.000.000 forint körüli árról kell beszélni, amire először szikrázott is a szemem, meg is néztem, hogy jól számoltam-e.
És, akkor még nem volt szó a 24 karátos arannyal bevont modelljükről, ami egy baráti másfélszeres szorzót kapott. Ha az előbbieknél még úgy gondoltam, hogy vannak olyan szempontok ami alapján védhető az ár, ennél már nem is keresek ilyesmit.
Szóval, láthatóan komolyan veszik amit csinálnak, nem az olcsóbb árszegmens felé támadnak és onnét próbálják felfelé tornászni az árakat, hanem eleve a középkategóriát célozzák. Ami láthatóan működik számukra, úgy tűnik a norvég lokálpatriotizmus is egy működő dolog, nem verik a fogukhoz a koronát, és eltudnak tartani egy egyre növekvő márkát, még ilyen árak mellett is.
Ez szerintem példás, és szerintem sok vállalkozónak adhat reményt, hogy nem csak elérhető kategóriára érdemes célozni, hanem létezik más piaci szegmens is.
További részleteket egyébként a weboldalukon találtok.
