Új szelek Svájcban?

Érdekes tapasztalatokat szereztem már rögtön az első nap, ahogy idén Genfben találkoztam a legkülönbözőbb márkákkal, és úgy gondoltam, hogy erről nektek is mindenképpen írnom kell pár sort.

Az egyik legelső meetingemen leültem egy úriemberrel Stephen Lackal beszélgetni a Time to Watches egyik kiállító terében, egy sosem hallott új márka termékeit – Piccola & Jofrette – prezentálta nekem az úr, beszélgettünk, hogy mégis honnét jött, mi ez a márka, és közben, ahogy ilyenkor mindig, beszélgettünk úgy általánosságban is az óraiparról. Kiderült, hogy az ő a Glycine korábbbi tulajdonosa, és hogy eredetileg ő adta el a márkát, nem az Invictának, hanem annak a cégnek, aki rövid úton továbbadta nekik. Amit természetesen megbánt, bár azt elismerte, hogy nagy kárt eddig nem tettek a márkában.

Viszont, ennek mind semmi köze az alap témához. Először ő kezdett arról beszélni, hogy „True Swiss Made”, amiről például a H.Moser is beszél szerintem lassan egy évtizede, hogy maga a Swiss Made védett földrajzi árújelző nem elég szigorú és még mindig rengeteg módon ki lehet játszani, és legfőképpen a nagy konszernekről sejteni lehet, hogy amit csak lehet a távol keleten, Kínában, Indiában vagy épp Thaiföldön gyártatnak a termékeikhez. Amit egyébként teljes joggal megtehetnek, mert a végtermék értékének kevesebb, mint 40%-ába kerülnek, a többit a svájci szerkezet, a svájci tervezés, minőségellenőrzés, tesztelés, csomagolás önmagolás teszi ki, a presztizs hozzáadása mellett, természetesen.

Viszont, az ő márkájuk másképpen működik, és ő szeretnének egy ennél magasabb minőségi standardot felállítani, sőt a szíjakon feltűnt egy másik szintén érdekes „swiss hand-made” jelölés is, ami szintén ebbe az irányba mutat, hogy magasabb minőséget szeretnének ezzel jelezni, valamit megbecsülni a helyi hozzáadott értéket.

Amikor eddig eljutottunk a beszélgetésben, épp ekkor ült le mellénk egy úr, aki a Product DNA SA egyik képviselője volt, és hallgatta már távolabbról a beszélgetésünket, és úgy gondolta, hogy ez számunkra is érdekes lehet, ugyanis ők azzal foglalkoznak – nem az óraiparból kiindulva, de most már ott is – hogy beszállítóknak, és végfelhasználóknak megtudják mutatni az egyes termékek útját, a főbb komponensek származását, a gyártók partnereit és az ő beszerzési forrásaikat.

Ezután volt egy beszélgetésem a Pragma Watches vezetőjével, akivel beszélgettünk a cég víziójáról, meg arról, hogy ők mit képviselnek, hogy hogyan dolgoznak, és a korábbiakkal összecsengő dolgokat hallottam. Az ő megfogalmazásukban ez Radical Transparency néven jelent meg, amiben is ők szeretnék a végfelhasználók számára amennyire lehet ősztinén elmondani – nyilván vannak üzleti titkok, ahogy a Jacob&Co is titkolja hivatalosan, hogy ki gyártja a szerkezeteiket – az egyes alkotóelemek forrását, és beavatni a tervezési és gyártási folyamatba őket.

Abban egyáltalán nem vagyok biztos, hogy ezek a kiragadott példák mind-mind befognak gyűrűzni az óraipar nagy egészébe, ahogy az előbb is jeleztem, ebben azért vannak érdeksérelmek, meg természetesen, sokan ellenérdekeltek a dolgokban – például egy presztizsgyártó biztosan nem szeretné nagy dobra verni, hogy egy egyébként akár magyarországon sem annyira sokra tartott márka gyártja nekik a tokokat, szíjakat és számlapokat.

Valamint, a témában vannak olyan absztrakciók, amiken lehet, hogy nem tudunk átlépni. Például amikor egy ETA, vagy Sellita szerkezetről van szó, ebben az esetben transzparencia szerint ezeket a szerkezeteket 100% Swiss Madenek tartják, annak ellenére, hogy sejthető, hogy nem minden egyes részük készül Svájcban, viszont amíg a Swatch Group ellenkező információt nem bocsát az ilyen átvilágítást végző cégek birtokába, addig sajnos ez az, amivel tudunk dolgozni.

De, úgy gondolom, hogy ezek mindenképpen remek folyamatok, segítenek tisztábban látni, és talán azoknak is egy kicsit felnyitja a szemét, akik rózsaszín ködben vannak a svájcisággal kapcsolatban, hogy ez valójában mit is jelent, és hogy mennyire is lehet hinni a gyártóknak.