Egy 78 grammos luxusóra, ami nem kerül egy ház árába: Norqain NNQ3000QBQ1AS

Sokan szoktak fanyalogni, amikor a luxusóráknak a nagyon sportos, nagyon hightech részébe tartozó órákat nézzük, amik nem a nagy komplikációk, és a nemesfémet miatt drágák, hogy jajj ezek is csak a gazdagok játékszerei, meg luxus G-Shock és hasonló jelzőket hallok, illetve olvasok kontextustól függően.

Viszont, tavaly óta elég sok olyan haveromat látom Norqain Wild One-ban flexelni most így nyáron a világ tengerpartjain, vagy éppen a svájci hegyekben, akikkel Watches&Wondersen szoktuk mulatni az időt a különböző közösségi eseményeken.

És nem mondanám, hogy elirigyeltem tőlük, de mindenképpen kiváncsivá tett az, hogy valaki, akinek „A Svájciszentháromság” órái közül megvan bármelyik, amelyikre most gondolsz, hogyan és miért leli örömét egy 20 grammos automata órában. Úgy, hogy ez a gondolat kerített hatalmába, amikor a legújabb magyarországi Norqain pultja elé léptem, és amikor kérdezte Szini, hogy melyik legyen, akkor kérdés nélkül mutattam a türkiz színben pompázó, egyébként egyetlen Wild ONE Skeletonra, ami displayen volt.

Az őszinte meglepődésem természetesen akkor kezdődött, amikor felvettem, és tök érdekes, hogy amúgy Watches&Wondersen nézegettük őket, akkor valahogy nem kapott el a lendület és inkább az Adventurer család tagjait akartam megismerni közelebbről, annak ellenére sem, hogy ugye még a virtuális tervező eszközükkel kreáltam is magamnak egy 17.000€ neonzöld példányt.

De, most kérdés sem fért hozzá, hogy a pultból bizony őt választom.

És bár számtalan szénszálas tokból készült órával, volt dolgom, továbbra is szerelmese vagyok az anyagnak – legalább annyira, mint a titánnak – és bár tudom, hogy szentségtörés így nevezni, mert a gyártó szerint ez NORTEQ, ami egy speciálisan a számunkra készült különleges kompozit, amit Jean-Claude Biver és a BIWI SA-val történt kollaborációban készült, de én azért szeretem mégis nevén nevezni a dolgokat.

Ahogyan a benne lévő szerkezetet is hiába hívják N08S-nek, ez ettől egy csontvázasított Sellita SW200, viszont a COSC minősített termék osztályukból, de a manufakturális szerkezet hiánya, sem tudta kedvem szegni, ettől még egy rohadt jó érzés hordani valamit, ami ennyire könnyű, mégis mechanikus, és érezhetően hightech. Letörölhtetlen mosoly költözött az arcomra, amíg forgattam vele.

Nem tudom, mennyire számítana sértésnek, ha a szegény emberek Richard Millejének hívnám, ami erős valóságtorzítás a részemről, mert aki 2.3 millió forintot eltud költeni egy órára, azt nem lehet szegénynek nevezni, semmilyen mércével. Másrészt, bár tartalmaz saját rázkódás elleni védelmet, ez szerintem nem annyira hasonlítható a Richard Milleknek lévő felfüggesztésekhez, sokkal inkább mondjuk a Casiokban lévő Carbon Core Guardra. És, ha már behoztam a skála másik végét, akkor az előbbi képzavart súlyosbíthatom annyival, hogy ez egyszerre a szegények Richard Milleje, és a gazdagok G-Shockja.

Miután minden felesleges dologról írtam már, nézzük meg a fontos dolgokat, az átmérője 42mm-es ami egy abszolút kellemes méret, és inkább tűnik tömzsinek a tokfülei miatt, a vastagsága 12.5mm, a hossza 49.5mm. Mindenehhez 200 méteres vízállóság dukál, meg persze a színben stimmelő szintén könnyű gumiszíjak.

Úgy gondolom, hogy ez az Independence családba tartozó Wild ONE Skeleton kollekció tényleg jól el lett találva, és bár létezik belőle nemesfém kiadás (rózsaszínarany és fehérarany is) mégis a carbonnak van értelme, már ha tényleg effektíve sportos aktív órának szeretnénk használni, ahogy Ben Küfferék pozícionálják a termékcsaládot.

A kérdés óvatlanul is sokakban felszokott merülni, hogy jó befektetés-e, stb. Erre mindig az a válaszom, hogy szívből kell vásárolni, az órák 1%-a az, ami tud befektetésként működni, a várólista nélkül elérhető darabok, pedig szinte soha. Szóval, ne próbáljuk magunkat ezzel álltatni, vállaljuk be, hogy ha tetszik, megengedhetjük maguknak, és szeretnék elkölteni ennyit a saját boldogságunkra.