Emléket állítani nagyapának egy óramárkával: Sofi Watches 4422

Sokszor a kisórás projektek úgy tudnak csak kitűnni, hogy ha valami igazán jó sztori van mögötte. Bár, grandiózusnak, annyira nem nevezném, de mindenképpen szívmelengető, és ezt a most nálam lévő Sofi Watch 4422 modell kapcsán át is tervezek adni.

Egy jó márka eredet története, nem úgy indul, hogy a legjobb cimborámmal kitaláltuk, hogy csináljunk egy márkát, legalábbis ezt a fajta sztorit, már ellőtték páran még a mikrobrandes világban is.

Viszont, a Sofi Watches márka alapítója messzebbre nyúlt vissza, és volt is hová.

Ugyanis, a nagyapja Rashid Sofi egy kurdisztáni órásmester volt, a hatvanas években Észak-Irakban, ezért is állít neki emléket a márkanév. A másik szimbólikus dolog, az órák egyértelmű kelet-nyugat köztiségében az, a nagyon svájci intergált fémszíjas, ékszerórás megjelenése, engem a Girard-Perregaux Laureátójára emlékeztet, ezzel a polírozott lemezre helyezett 8 szögű, csapott oldalú lünettával.

Vele szemben áll, szerintem minden szempontból a számlap szürkés-sötétkékes árnyalata, és a háromszöges mintázat ami sokkal inkább orientális, és főleg, ha nem ezekkel a minimalista indexekkel rendelkező modellt választottam volna a 4422-es családból, hanem az arab indexest, akkor még egyértelműbb lenne az orientális hatás.

És, hogy még egy szempontot behozzak az órák kelet-nyugati közé pozícionálására, az alkatrészeket és a szerkezetet is távol-keleten gyártják, viszont, ezt a formáját egy kurdisztáni srác keze munkájának az eredménye képpen Németországban, Hannoverben nyerik el a végső formájukat, és kerülnek bele ebbe a pofás dupla dobozba, a mindenféle köcölékekkel együtt.

Egyébként, maga a tokja a 40mm-es, a vékonysága 9mm alatti, ami technikailag is csak azért lehetséges, mert benne egy VH31 kvarc szerkezet van, ami viszont megtévesztésig hasonlóan jár a számlapon, mint egy automata óra. Bár, az élesebb szeműeknek a videóimból feltűnhetett, hogy azért elég darabosan mozog, egészen konkrétan 2hz, vagyis 14.400-as féllengésszámnak feleltethető meg a mozgása alapján.

Az aranyszín természetesen a szemfényvesztés jegyében áll ilyenkor, mert PVD bevonatról van szó, máshogy nem is jönne ki a 280 eurós árcímke. Amire lehet azt mondani, hogy ezért lehet kapni sok mindent, és ez valóban így is van, de én azt érzem ezzel kapcsolatban, hogy tényleg benne van az alapító szeretete a nagyapja iránt, és az összerakott órák iránt.

Szóval, mi más is lehetne a konklúzióm, mint hogy, szerintem ez egy jó sztori.