A Rolex zseniális történetmesélésben, de ez sokakat félrevezet!

Például a közelmúltban futottam bele egy rövid írásba, ami Mercedes Gleitze La Manche csatorna átúszása közben viselt Rolex karórájáról beszélt, és közben méltatta a teljesítményt, a kitartást és persze az órát. Amivel alapvetően semmi baj sem lenne, csak ez a vázolt történet csak félig igaz.

A másik, amivel főleg marketing fókuszú csoportokban szoktam találkozni, hogy Hans Wilsdorf (a Rolex alapítója) akkora marketing zseni volt, hogy a sikeres átúszás másnapján teljes oldalas hírdetést jelentetett meg a Timesban erről a nagy eseményről. Ebben is vannak részigazságok, de egyben ez sem így történt, szóval, egy picit szálazzuk szét a történteteket és helyezzük egyfajta idővonalra.

Amit tudunk, hogy az egyébként Brightoni születésű úszónő, aki eredetileg titkárnő volt, és az ő eredményei, valamint a „Vindication Swim” néven elhíresült esemény tette lehetővé és szükségessé a mai nyíltvizi úszás szabály és keretrendszerének felállítását, a La Manche csatorna átúszásának kereteinek definiálásán keresztül.

De, ami órás szempontból érdekes, az az 1927. október 7.-én történt úszása, ami egyébként sikeres volt, méghozzá 15 óra 15 perc tette meg a Dover és Calais közti távolságot sikeresen.

Ezt az eredményt próbálta meg zárójelbe tenni, és a hírnevet, valamit a titulust elvenni tőle „Mona McLennan” álnéven Dr. Dorothy Cochrane Logan, október 11.-én, egy nem dokumentált és konkrétan bemondásra történt művelettel, ahol az időnek a jelentős részét a víz helyett hajóban töltötte, és így sikerült „jobb idő alatt teljesíteni” a távot.

Ennek a fiaskónak a kiküszöbölésére jelentette be, hogy ismét nekivág ennek a távnak és átússza a csatornát. És, ettől a ponttól kapcsolódik be az órás téma, mert ugye, mi dolgunk lenne egy nyíltviz úszással kapcsolatos brit intrikával ezeken a virtuális hasábokon?

Szóval, egy évvel korábban 1926-ban Hans Wilsdorf szabadalmaztatta az Oyster tokot, amit por és vízálló volt. Ami azért érdekes, mert maga a technológia már létezett korábban is, 1870-es években a Waltham zsebóráin már volt menetes koronazár, viszont a Rolex Perregaux and Peret féle szabadalmat vásárolta meg, és ezt védette le sajátként, amiből született az Oyster. Érdekesség, hogy egy nem létező problémára talált megoldást, ugyanis korábban az embereknek eszükbe sem jutott víz közelébe vinni az órájukat, hiszen azt mindenki tudta, hogy beázik. Mégis a karórák hajnalán egy kézenfekvő ötletnek tűnt.

És akkor elérkeztünk még egy kis mítosz romboláshoz, tavaly a Sotheby’s aukciójára is felkerült Mercedes Gleitze karórája, ami egy 9 karátos kis női Oyster tokos Rolex, és sokan azt gondolják, hogy ez a híres óra, amiben úszott.

Viszont, az igazság az, hogy amikor a második úszására készült és Hand Wilsdorf megtalálta ezzel az ötlettel, hogy teljesítse már a távot az órában, akkor az nem egy karóra volt, hanem a nyakában volt, amiről a London Times helyszínen lévő újságírója 1927. október 21.-én a sikertelen úszásról készült riportjában így számolt be:

„Hanging round her neck by a riband on this swim, Miss Gleitze carried a small gold watch, which was found this evening to have kept good time throughout.”

vagyis

„Gleitze kisasszony az úszás során egy szalagon a nyakában viselt egy kis aranyórát, amelyről ma este kiderült, hogy végig pontosan járt.”

A 10 órán át tartó, és végül a súlyos kihülés jeleit mutató úszónőt ki kellett emelni a vízből, de a végkimeneteltől függetlenül Gleitze kisasszony az esemény után négy nappal az alábbi sorokban összegezte a tapasztalatait a cégnek:

You will like to hear that the Rolex Oyster watch I carried on my Channel swim proved itself a reliable and accurate timekeeping companion even though it was subjected to complete immersion for hours in sea water at a temp of not more than 58 and often as low as 51. This is to say nothing about the sustained buffeting it must have received. Not even the quick change to the high temp of the boat cabin when I was lifted from the water seemed to affect the even tenour of its movement. The newspaper man was astonished and I, of course, am delighted with it…

A hőmérsékelt mértékegységére rá se rántsunk, akkoriban még a britek is Fahrenheitben mérték, de valahogy így hangzik, hogy

Biztosan örömükre szolgál, hogy hallhatják, hogy a Rolex Oyster óra, amelyet a La Manche-csatorna átúszásom során viseltem, megbízható és pontos időmérő társnak bizonyult, annak ellenére, hogy órákig teljesen víz alá merült a legfeljebb 58, de gyakran mindössze 51 fokos tengervízben. Nem is beszélve azokról a folyamatos rázkódásokról, amelyeknek ki lett téve. Láthatóan, még sem volt hatással a szerkezet egyenletességére, hogy a vízből kihúzásom után hirtelen a hajó kabinjának magas hőmérsékletére kerültem. Az újságíró megdöbbent, én pedig természetesen nagyon elégedett vagyok vele…

A levél kézhezvétele után Hans Wilsdorf végtelenül elégedett lehetett, és minden valószínűség szerint elkezdtek azon dolgozni, hogy hogyan is tudják az úszónő levelét a lehető legjobban kihasználni az Oyster tokjaik népszerűsítésére. Ennek a módját pedig egy teljes oldalas Daily Mailben megjelenő hírdetésben találták meg végül az 1927 november 24.-i számban, ami így nézett ki:

A főcím így hangzana magyarul, hogy „A Rolex elsőként mutatja be az órakészítés legnagyobb diadalát – a ROLEX „OYSTER”-t –, azt a csodás órát, amely dacol az elemekkel. NEDVESSÉGÁLLÓ, VÍZÁLLÓ, HŐÁLLÓ, REZGÉSÁLLÓ, HIDEGÁLLÓ, PORÁLLÓ”

A kép alatt látható fontos részen pedig a megfogalmazás: „Mercedes Gleitze kisasszony legutóbbi csatornaátúszása során végig magánál tartotta „Oyster” óráját. A több mint tíz órás víz alatti tartózkodás a legkeményebb körülmények között is megtartotta az óra tökéletes pontosságát. Nem jutott be nedvesség, és az óra utólagos vizsgálata során a legcsekélyebb korrózió vagy páralecsapódás sem volt észlelhető.”

Az üzenet világos, a világon először, vízálló óra, 10 órát töltött vízben, megtartotta a pontosságot, nem volt rá hatással, a rázkódás, a víz, a pára, nem történt sem rozsdásodás, sem páralecsapódás. Arról a hírdetés persze jótékonyan hallgat, hogy maga az úszás, nem volt sikeres, de az ellenkezőjét sem próbálja állítani, tehát, végtére is, ne hazudik, csak a saját szempontjából fontos részleteket hangsúlyozza a történetben, és elismeri a termék különlegességét, meg persze az úszónő kitartását.

Azt hiszem, igazi marketing lecke, hogy hogyan lehet egy jó termékkel, egy „kudarcból” (ami valójában nem volt kudarc, mivel visszaállította a bizalmat, megsemmisítette a korábbi, diszkreditáló és csaló eredményt, valamint elhozta a nyílt vizi sport szabályrendszerének megalkotását is) eredményt felmutatni és az egész eseményt a javunkra fordítani.