Svájc arccal a szolár felé: Maurice LaCroix Pontos S Solar

Egyszerűen nem tudok kisebb szavakat használni erre, mint hogy Svájcot egyszerűen meghódítja a solar technológia. Egyáltalán nem hat az újdonság erejével, hiszen a Citizen most ünnepli a saját szoláros technológiájának a 40.-ik születésnapját, ez mondhatni közismert tény. Viszont, azt kevesebben, 1972-ben pont svájcban volt a világon először elérhető kereskedelmi forgalomban solar technológiás óra. De, valahogy a napcellás technológia annak ellenére, hogy valamennyi jelen volt, mégsem lett annyira jelentős, mint manapság. Hogy ez miért van, mert nem érte el a gyártók ingerküszöbét, vagy egyszerűen csak nem gondolták, hogy ez jól rezonálna a közönségükkel. Viszont, ez megváltozott!

Az első nagy rácsodálkozásom akkor jött, amikor a Roamer bejelentette tavaly a Heliost, a saját solaros óráját, jött a Tag Heuer a Formula 1 Solargraphal, amire többen felkapták a fejüket, mint a 2 évvel korábbi ugyanilyen szerkezetes Aquaracerre. Aztán jött a Tissot a krisály mögé rejtett rácsos PRC 100 asával, egy hónapja jött a Frederique Constant a Solarmetre órájával. Most pedig itt egy teljesen váratlan húzás a Maurice LaCroixtól, akik a Pontos családjukba hozzák nagy titkolózás után ezeket a Solar modelleket.

Ennek az egyik oka, hogy elkezdtek elérhetőek lenni svájci solar szerkezetek olyan gyártóktól is, ahonnét bármelyik svájci márka vásárolhat, pl. a LaJoux Perret a Citizenel együttműködésben jött ki a TH50-00. Némi upgraddel, mert nagyobb a tárolókapacitásuk. Viszont a másik játékos ugye a Ronda, akik 2022-ben már kijöttek a 215-ös

Szóval, az okát igazából nem tudom, hogy miért most ütött be a svájciaknál, úgy gondolom, hogy egyrészt most lett annyira trendi fenntarthatósági szempontokból foglalkozni a technológiával, mostanra készültek el olyan megoldások, mint a számlapok mögé rejthető napcellák, a közgyűrűben lévő napcellák, vagy éppen a számlap és a kristály között elhelyezett napcellák, amelyek lehetővé tették azt, hogy az órák esztétikáját ne kelljen feláldozni a technológia oltárán. Másrészt azért, mert olyan nagy európai szereplők, mint a Zeppelin, vagy éppen a Junghans már évek óta gyártottak hasonló órákat, hogy a japánokról ne beszéljünk. Bár náluk sem újkeletű a dolog, az Orient Mako Solar szerkezete is több, mint 14 éve létezik a gyártó kínálatában, de csak az elmúlt másfél évben kapott helyet a kollekcióban.

De, egyszerűen úgy gondolom, hogy ebben a legnagyobb szerepet a korszellem játsza, és nem önmagában a kvarc felé fordulás, mert ezt egyáltalán nem érzem, viszont a Solar az olyan szexi lett, érted, hogy fenntartható, zöld, tartós, kisebb a szervízigénye, kevesebbet kell vele törődni, mégis hozza a kvarcok kényelmét, és ez ebben a formában elég sok tétel kipipál egy ilyen képzeletbeli listáról.

A másik, ami most szintén fontos, hogy nem csak az olcsó szegmensben jelent meg a technológia, hanem a középkategóriában, és a belépő luxus kategóriában is. Ezért is tartom én is egy kimondottan jó döntésnek, hogy a Maurice LaCroix nem az elegáns 1975 családjába hozza be, pedig ott is lett volna helye, bár ott most olyan csodálatos számlapos modellek jelentek meg, hogy konkrétan bűn lett volna, nem ezekkel a számlapokkal kiadni őket. És nem is az Aikon családba hozták be, hanem a magasabbra pozícionált mégis sok szempontból kísérleti terepnek számító Pontos családba, ahol ez inkább számít olcsósításnak, a termékcsalád többi tagjához képest.

#mauricelacroix #órák #karóra