Ezt nem láttuk jönni: Casio EFK-200

Ahogy a legelső automata család is csendben jött ki, és nagy hullámokat vetett, úgy gondolom, hogy most erre a harmadik sorozatra sem lehet azt mondani, hogy nagyon beharangozták volna, vagy hogy számítani lehetett volna rá, főleg, úgy, hogy az EFK-110 alig 3 hónapja jelent meg, ráadásul még mindig vannak akiket meglehet lepni azzal a hírrel, hogy a Casio mechanikus, sőt automata órával jött ki.

Ráadásul ez a kiadás, szerintem most bátrabb is lett, mint az előzőek, a tok egyértelműen új irányt mutat, és bár a számlapok eddig sem voltak rosszak, de a mostani kiadásban, tényleg volt egy olyan, amit kibontottam, és az volt az első mondatom, hogy te bizony itt maradsz velem, és most hogy ezeket a sorokat írom, beállítva rajtam is díszeleg… De, nem rohanok annyira, nézzük a dolgokat szépen sorjában!

Van, amiből ebben az árkategóriában sem tud engedni a Casio, és ez a minőség. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy néhány órája értem haza egy műsor felvételéről, ahol a műsor házigazdájának egy kis fekete zsákban odaadtam ezt az órát, hogy tapogassa meg, és tippelje meg, hogy árban ez milyen kategóriába is tartozik. Néhány percnyi vizsgálódás, tapogatás és hallgatás után a fél és az 1 millió forint közötti kategóriába sorolta, és amikor meglátta, hogy egy Casioról van szó, erősen meglepődött, az áráról nem is beszélve.

Szóval, amit a kiadásról tudni kell, hogy az EFK-110-ek által elkezdett méretcsökkenős trend most nem robog tovább, tehát 38mm-esek ezek a srácok is, viszont a tok teljes átalakításon ment keresztül, az előző(kettő) egy kicsit megúszósra sikerült, bár nekem tetszett, azért sokan méltatlannak érezték a Casiohoz, mint első automata kiadást, de szerintem ez most sokkal méltőbb, komplexitásában is, kidolgozás finomságában is, és jobban tetszik ez a kicsit párnatokosra hajazó világ, amiben egyszerre van meg a kör négyszögesítése, és az IWC Ingenieur hangulat és az a casios csavar, ami a korábbiakban is megjelent.

És még egy rövid ügyrendi megjegyzés, amit a sasszeműek már biztosan kiszúrtak: a megjelent 5 modell közül, csak négy van nálam. Ennek az ókát ne kérdezzétek, a forgalmazótól érkezett csomagban csak ők voltak, nem tudom a kék mit vétett, lehet, hogy ő már most túl népszerű és mindenkinek az kell, de én őszintén, ezzel a néggyel is boldogan haverkodtam össze.

Az első benyomás egyértelműen az, hogy ezek sokkal szofisztikáltabbak, és tényleg olyan érzést keltenek, mintha egy klasszikus svájci gyártó órája lenne rajtunk, a visszafogott méretével, a polírozott-matt felületek egyensúlya, mintha most elborult volna a szálhúzottak felé, mert ahol nagy csillogás tapasztalható, az az oldalsík, de az előző hordóformájához képest ez sokkal kerekebb, és azt ahogy a fény játszik chamferdeken, mindig külön öröm nézni.

Főleg, hogy van egy kis felülethalmozás alulról nézve, a kissé kifelé szélesedő polírozott oldalsík, majd az efelett helyetkapó polírozott sok letörés határozott vonalát a fix lünetta merőleges síkja töri meg, ami szálcsiszolt, majd érkezik a négy sarok felöl ez a fura megoldás, amit úgy fogalmazok, hogy a négyszöget szögletesítjük, a sarkok lecsiszolásával, aminek így van egy kis elforgatott iránytű hatása és végül erre érkezik a teljesen vízszintes lünetta teteje, ami ismét szálhúzott. Ha nem lenne külön, dedikált jelentése az órásvilágban, akkor ezt egy kellemes szendvicsnek nevezném, de mivel létezik, így csak csodálom, ahogy az elektroformázott piros számlapot is, az elmúlt 5 napban, mióta rajtam van.

Az előző sorozatok egyik idegesítő hibája volt, hogy bár a számlapok alapból szépek voltak a főtengely felé mintha lett volna bennük egy kis csiszolási hiba, ráadásul látványosan körkörösen. Viszont, itt semmi hasonló, és hogy ne csak a pirosat dicsérjem, az aranyszínű tokos változat csokibarna színű számlapja is szerintem világi.

És bár az előző kiadásból hiányoltuk a szénszálas számlapos kiadásokat, ismét itt vannak, kétféle kiadásban is, van egy ezen a klasszikus acél tokos megoldással, mint egy kvázi fekete számlapos variáns, és van egy szénszálas tokkal és rosegold színű indexekkel érkező változat is, ami szerintem, egy igazán forró színkombináció, még mindig.

A vastagság még egy olyan, ami hozzátartozik a teljes összképhez, ami itt az előzőekhez hasonlóan 12 környékén van, egy picit alatta, 11.9mm-es.

A szíj az előző verzióknál a szinte teljesen lapos, egysíkban lévő, de a mostani, sokkal jobban gördül, sokkal szofisztikáltabb az összhatása, bár részleteiben az előzővel sem volt semmi gond, de most, hogy kiállnak a középső szemek, amiknek oldalról polírozott élekkel csillognak, és természtesen most is integráltak (a gumiszíj, persze pillangócsat).

És egy picit vissza még a számlapokra, ugye kétféle számlappal érhető el a család, az egyik az elektroformázott festett számlapok, a másik csoport a szénszálas számlappal érkezik. A legkülönlegesebb persze az aranybevonat kiadás csokibarna számlapja, mégis a pirosat választottam saját magamnak, mert a GA-2100-4AER-en kívül nem volt piros számlapos órám, szóval, mindenképpen kellett a gyűjteménybe. Akárhogy is, pálcika indexekkel fogunk sokat farkasszemet nézni, amik az előző verzióhoz képest nem igazán változtak.

A szerkezet mit sem változott, az előző óta, 8-as Miyotával lett szerelve ez a sorozat is, és van egy legenda ami szerint jelenleg a mikrobrand gyártól körében van egy kis pánik, mert nincs elég 8-as Miyota a piacon. Mondjuk, nekem lennének tippjeim, hogy ki az, aki nagy mennyiségben vásárolja őket, a kínaiakon kívül.

Apropó kína, ezen a kiadáson is visszaköszön a Cased in China felirat.

Casio Edifice EFK-200CD-1A – acél szénszálas számlapos – 119.900 Ft
Casio Edifice EFK-200D-2A – acél kék számlapos – 119.900 Ft
Casio Edifice EFK-200D-4A – acél piros számlapos – 119.900 Ft
Casio Edifice EFK-200DG-5A – aranyszínű tokos csokibarna számlappal – 146.900 Ft
Casio Edifice EFK-200XPB-1A – szénszálas tokos gumiszíjjal – 179.900 Ft