A szolár az új GMT!

Évekkel ezelőtt, a Seiko NH34-es werkek megjelenésekor született az a nagyívű megállapítás, hogy a GMT az új kronográf. Ez alapján fogalmazom meg ennek a bejegyzésnek a kulcsmondatát, miszerint: „A szolár az új GMT”. Várj, kifejtem!

A hasonlat sok szempontból stimmel, és nyilván van olyan aspektus is, amiből sántít, de ugye minden példa rossz. Viszont annak ellenére, hogy 1972 óta létezik a napcellás technológia karórákban – amibe félelmetes is belegondolni, hogy a kereskedelmi forgalomban elérhető első kvarcórák után 3 évvel már voltak napelemmel szerelt karórák -, mégis a valódi felfutásuk mostanában van, és ki tudja, mit tartogatnak számunkra a következő évek!

A japánok óragyártó szentháromsága (Casio-Seiko-Citizen) mindig is élenjárt ezekben a technológiákban, és már 1976-tól elérhető volt náluk is a napcellás technológia, viszont az élharcos EcoDrive is csak 1995-ben jelent meg a világpiacon ezen a néven. Az utóbbi években viszont erőteljesen érzékelhető, hogy számtalan gyártó elkezdte adaptálni a legkülönfélébb modelljeibe a technológiát, és nem csak a japánok, hanem az elmúlt három hónapban érkezett bejelentés több, egymástól független svájci gyártótól is, akik a következő hetekben-hónapokban mutatják be a legújabb szoláros óráikat.

És annak ellenére, hogy szerintem a kapacitoros-napcellás kombinációkkal kapcsolatban iszonyatosan lelkes vagyok, kanyarodjunk a konkrétumok felé, és nézzük ezeket a szépségeket, amikről a hétvégére készülök hosszú YouTube-videóval: ezek pedig az új Orient Mako 40-es család legújabb szoláros tagjai.

Tök érdekes, hogy a Seiko Epson, aki a VS75A és VS75B modulokat gyártja ezekhez a szépségekhez, nem most kezdte ezeket gyártani, ugyanis legalább 2012 óta adatolhatóan léteznek, fellelhetők hozzá technikai leírások, sőt ezekben a modellekben VS752 névvel illetett szerkezet valójában VS75B, ami szintén nem újdonság, mert 2018 óta létezik. Tehát egy kicsit az idők szavára való figyelés jegyében állnak ezek a megjelenések, és nem annak szólnak, hogy most alkották meg ezeket a szerkezeteket, hanem közel másfél évtizede léteznek.

Amikor meghallottam, hogy érkezni fognak, leesett az állam, főleg akkor, amikor meg is érkeztek és megvizsgáltam őket közelebbről, és döbbenten tapasztaltam, hogy a számlapjaik – annak ellenére, hogy 20-30% átlátszóság kell a számlap alatti napcellák működéséhez – mégsem mutatják ennek nyomát egyik modellen sem. Na jó, a fehéren talán egy kicsit érezni, hogy turpisság van.

Nyilván abból, hogy a mutatók ütnek és nem úsznak, meg hogy nem teljesen laposak a hátlemezek és nem domborúak, mint a korábbi modelleknél, így teljesen más hangulata van, mint a hagyományos 42-eseknek, de még akár a korábbi 40-eseknek is. Önmagában a zsánernek jót tesz ez a koronavédő nélküli, de mégis menetes koronazárral való létezés, az új színkombinációkról nem is beszélve.

Persze a sima hárommutatós családhoz másik szerkezet dukál, mint a kronókhoz, ez a Seiko Epson TMI által gyártott VS42A kódnevű lett, ami szintén nem egy mai csirke – a tech sheet-je alapján legalább 6, de hivatalosan 10 éve elérhető a gyártó kínálatában.

A számlapok pedig… Egy érdekes tapasztalás, hogy most így köszönhetően az új designnak és a napcellák működését szemelőttartó új tervezések mélyebb ülnek, legalábbis optikailag, a rakott indexek és a logó sokkal magasabbnak hat, még úgy is, hogy az egész konstrukció 11mm vastag lett csak, ettől függetlenül a világon semmi sem változott, a hangulata ugyanaz maradt, a számlapok pedig ezzel a tigrisszem jellegű szálhúzással egy új, korábban nem látott textúrával lett gazdagabb a Mako család, és persze barna lünettás négyszínű számlapos kombinációban:

Kék számlapos: RA-WJ0002L
Zöld számlapos: RA-WJ0001E
Fehér számlapos: RA-WJ0003S
Barna számlapos: RA-WJ0004Y

Az áruk pedig szimpatikusra sikerült, egységesen 119.900 forintért érhetőek el valamennyi hazai hivatalos Orient forgalmazónál.